Íme a nagy felfedezésem, mely ezennel forradalmasítja a boldogságról és örömről szóló  összes elméletet.

Aki tehát örülni akar, az ezentúl forduljon énhozzám. Na nem úgy értettem, hanem hozzám mint felfedezőhöz, tanácsadóhoz, satöbbi.

Hmmm... én, mint a boldogság felfedezője...  Jól hangzik. Ezt a státuszt ezentúl fenntartom magamnak, kiírom az ajtómra.

Nos, az elméletem röviden és lényegretörően így hangzik: az örömélmény és euforikus állapot gyakori átélése céljából vigyél be az életedbe minél több ,,természetes megerősítőt'', vagy ha úgy tetszik, ingert, stimulánst (pl. bulizás, zenehallgatás, csokievés, filmezés, shopping, séta, kutyasétáltatás, satöbbi). Vagyis az életviteled tartalmazzon minél több és többféle örömszerző tevékenységet.

Természetesen ezt eddig is megcsináltad, ugyanígy, ugyanebben a sorrendben, és ezek után nem csoda, hogy nem érted, mi itt a pláne.

Nos, a logika a következő: 1. legyen minél több örömszerző tevékenységed, de ügyelj rá, hogy ne kötődj túlságosan egyikhez sem, mert az már addikció, függőség, és akkor már épp csak a boldogsághoz nincs köze. Klasszikus példa erre a nagy szerelmed. Jó, hogy szereted, és feldob, de időnként, ahhoz hogy igazán örülni tudj akár neki is, és elkerüld a rutin fenyegetését, időnként le kell mondj róla, és el kell menned, például kutyát sétáltatni. Hogy miféle kutyát? Hát a közös kutyátokat, természetesen. Ezekből tevődik össze még egy ilyen apró öröm is: először vágyjál rá, aztán megkapd, de el is tudj távolódni tőle, egyszóval létezzen más öröm is számodra, és ekkor jön az újrafelfedezés hatalmas eufóriája.

2. Egy számodra kedvelt tevékenység örömszerző jellege akkor lesz a legerősebb, ha feldobod más stimulánsokkal (pl. kóla, kávé, pezsgő, csoki, hogy csak a decenseket soroljam) Így például a bulizás sokkal intenzívebb lesz, ha mellé kólát iszol, a kutyasétáltatás, ha mellé csokit eszel, a tévézés, ha a szerelmedet is hozzáteszed stimulánsként. A szabály az, hogy erősebb inger mellé gyengét passzíts, és fordítva, mert így lesz igazi a hatás. Így például, ha dolgozol, muszáj kávét innod, hogy el ne aludj, a klasszikus kutyasétáltatás mellé kell a csoki az intenzitás fokozására, s ha a kedvesed társaságában vagy, már nem is kell több intenzitás, legfennebb egy csokis keksz.

De ebből ered a következő lényeges következtetés, mely a kondicionálás elvén alapszik: akár Pavlov kutyájánál, nálad is a gyengébb inger egy idő után ugyanazt az élményt fogja  kiváltani, mint az erős, ami mellé társítottad. És egy hét után, amikor majd  kutyát sétáltatsz, ugyanazt az élvezetet érzed majd, mintha a legfinomabb milka csokit ennéd, s ha egyedül sétálsz csokis kekszet ropogtatva, tökéletesen úgy érzed majd, mintha a szerelmed  karjaiban lennél.

Hát nem tökéletes?

 

Szerző: lorelei  2009.02.18. 23:46 Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://addikcio.blog.hu/api/trackback/id/tr41951906

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.