Láttam egyszer egy vándort.Haladt valamely irányba, kis batyuval a hátán. Folyamatosan. Rendületlenül. Egy adott pontig. Egészen addig, amig egy aprócska szél, egy elmúlt, megvalósulatlan érzelem, meg nem érintette őt, a haladót.  A halandót. Belekavart.  S a következő…

Eljön az idő, amikor minden érték, amit apránként összegyűjtögettél, felhalmoztál életed során, szétporlik, értéktelenné válik valami sokkalta nagyobbnak a súlya alatt.Ha az a 'valami sokkalta nagyobb' a halál lesz, akkor boldog lehetsz. De attól félek, hogy mindez hamarább…