Különös érzés. Nem tudnád megmondani hogy mikor és miért érkezik. Egyszerűen csak gondolkodsz valamin. Vagy megragad egy érzés. Egy hangulat, illat. És egyszercsak ott van. És abban a pillanatban minden olyan ismerős.

Nem számít semmi. Túlléptél időn, teren. Hogy reggel 6 óra van, vagy éjszaka. Hogy van-e, mit enned, vagy éhezel. Túlléptél mindezeken. Ez a láz, ez az izzás mindent megér. Mindent elsöpör. A magasság szédülete ez. Mint amikor lenézel egy hegycsúcsról a mélybe, és a világ a lábaidnál hever. Olyan, akár a repülés, amikor a szabadság szédítő élménye szétárad ereidben. Az életedet kockáztatnád ezért a pillanatért.

Igen. Éveket adnál oda az életedből, várakozó, becsületes éveket, kitartóakat, munkálkodóakat és unalmasan szürkéket. Ezért a bársony percért, mely vetekszik az örökkévalósággal.  

Szerző: lorelei  2009.03.24. 17:48 Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://addikcio.blog.hu/api/trackback/id/tr911022886

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása