Most tehát következzenek mindazon lépések, melyek elvezetnek a célhoz. A rituálék.

El kell engedned minden rosszat. Minden negatívumot. Ez az első lépés.

Mindazt, ami kellemetlen számodra, ami jogtalanul, vagy csalódást okozva történik veled.  Örökre úgysem tudod elengedni mindet.  De próbálj időnként elvonatkoztatni ezektől.

Feszültséget érzel napi teendőid nyomásától?  A dolgok nem úgy alakulnak, ahogy szeretnéd?  Jogtalanság vagy csalódás ért és haragot érzel? Időnként a félelem  árnya nehezedik rád? Tekints el mindezektől. Tégy úgy, mintha minden vágyaid szerint alakulna, és igyál meg nyugodtan egy teát, kedvenc zenédet hallgatva.

És álmodozz.  Éld bele magad a ritmusba, amit a zene ébreszt benned.  A hangulatba, amit te alkotsz.  Életem mottója a következő: ,,A valóság csupán annyira igaz, mint álmaink. Nem! Álmaink igazabbak!" Ez a gondolat egy napon a semmiből jött elő számomra.  És rájöttem, hogy mindigis tudtam ezen igazságot.  

A valóság, ugye, az, ami konkrétan ott van, és megvalósul életünk során. Végigkísér bennünket, akár egy árnyék. Sokszor ez az árnyék kényelmetlen számunkra. Máskor sürgető, félelmetes, vagy akár fenyegető.  Ott lapul a sarkunkban. De mindig mögöttünk.  Előttünk ugyanis álmaink lebegnek sejtelmes, csillogó köntösben. Amikor előre tekintünk, eltűnik a valóság árnyékának sürgető feszültsége. És átéljük az álmok hívogató lebegését, a könnyed illatárt, a vágyak édes csalogatását. Ez visz minket előre. Utunk irányát ez határozza meg.

A valóság csupán ott van, és végigkíséri az álmai csalogatását követő vándort.

Így állunk tehát álom és valóság viszonyával.  Az egyik csillogó, illatos, szivárványszínben pompázó.  A másik sötét és árnyszerű. A valóság, tehát ami most, ezen pillanatban van, az csupán egy árnyék, volt-álmaink, volt-vágyaink hozzávetőleges megvalósulása.

Melyik igazabb tehát? Melyikben hiszünk? Az egyik a csillogó út iránya, a másik:  a sötét egy helyben topogásé. Létünk lényegét pedig az álom követése, az utazás csillogó élménye adja.   

 Az inspiráló energia

Inspiráló energia minden, ami fölemel, magasságokba visz.

A dolgok ugyanis vonzerővel rendelkeznek.  Ezt akkor érezni leginkább, amikor ,,szelíd, ártalmatlan"  foglalatosságok egyszercsak nyakon ragadnak, és következik a zuhanás az örvénybe. Vagy a repülés élménye.

Mindenki tapasztalta már ezen elményt - többé-kevésbé. A beleélés örvénye ez, az odaadásé. Keresem az efféle élményeket - öntudatlanul. És a dolgokat, melyek inspirálnak.

A leginkább felemelő élményt kétségkívül a zene adja. Szempillantás alatt fölemel, vagy porba sújt. Élményt ad, érzést, hangulatot. Mélysége van és magassága. Nyomása, lüktetése. Feloldja a fájdalmat, szublimálja. Drámából a zenei aláfestés ritmusának függvényében melodráma vagy akár felszabadító paródia  keletkezik.

Engem a túláradó lüktetésű zene inspirál. Külön készletem van efféle zenéből, hosszú évek gyűjtögetésének eredményeképpen.  Magamra zárom az ajtót, és csak ketten vagyunk: én és a zene. Az eredmény: a lüktetés dallamára összerakott fátyolszerű világ, sárga árnyalatokban. Ez a fátyol az én takaróm.

 A dolgok újrafelfedezéséről

 A dolgok újrafelfedezése alatt azt a lehetőséget értem, hogy a minket körülvevő dolgokat, tájakat, élményeket újra és újra fölfedezzük. Ha már valami unalmasnak, vagy rutinosnak tűnik, nem az adott dologban van a hiba. A látásmód problémája ez. A megoldás nem a változtatás, kicserélés.

A megoldás az új perspektívából való szemlélés. A szünet, az eltávolódás mechanizmusának beépítése hoz új fuvallatot, felélénkülést a látásmódunkba, megteremtve ezáltal az újrafelfedezés lehetőségét.

A meglepetés ereje

Humor és inspiráció

A humor az inspiráció pajkos játszótársa. A felnőtt ember játéka.