Elsődleges, irónikus variáns

Elkötelezett híve vagyok a haladásnak. Vallom, hogy haladnunk kell, ha törik, ha szakad. Hova? Előre az Élet útján. Fölfelé. Mindig feljebb. Rögeszmém a felfele való haladás. Minden egyes napom végén megkérdem magamtól: Haladtam-e ma is? Fejlődtem-e, vagy egy helyben forgolódtam?

Ezért nincs nap, amikor ne tennék valamit a haladás érdekében. A saját haladásom érdekében, a fényes jövő érdekében. Az Emberiség haladásának érdekében. Apró, de lényeges dolgokat szeretek tenni, melyeknek szimbolikus értelmük van. Átvezetek egy vakot a túlsó oldalra. Adakozom egy koldusnak. Felnyitom valakinek a szemét. Megmagyarázom az élet értelmét annak, aki nem érti. Valakit a szakadék szélére sodrok, majd megmentem az életét. Satöbbi. Ezek az apró dolgok szimbolizálják számomra a haladást.  

Amikor pedig olyan napom van, hogy úgy érzem, nem tettem semmit és stagnálok, akkor is megteszem, hogy legalább a legközelebbi  boltig kisétálok. Legalább térbeli haladást érzékeljek, ha mást nem.