A humor túlélési ösztönünk legmélyebb megnyilvánulása. Kötelező elsősegély-ládánk, az egyedüli hűséges társ a Holt Lelkek Birodalmán keresztül.

A humor híd valóság és fantázia között. Akár a játék, végsősoron. Az eléggé, de nem túlságosan felnőtt ember játéka. Aki eléggé felnőtt ahhoz, hogy bölcs legyen, de nem túlságosan bölcs ahhoz, hogy álmodjon.

Ez azon háztartási szita, mely családi tragédiákból - kiszűrve a letális elemeket - paródiát érlel.

A humor tulajdonképpen a szomszéd nézőpontja. Aki eléggé közel áll  hozzánk ahhoz, hogy kíváncsi szájtátisága ne tűnjön kotnyeleskedésnek, de eléggé távol ahhoz, hogy érzelmileg immunis legyen, és megengedhessen magának egy fölényes vigyort - amikor nem látják.

Szomszédra és humorra tehát mindig szükség van. Ezeknek neme és fajtája  esetenként változik. A szomszéd néniken és/vagy bácsikon át, egészen a nyelvi humorig, iróniáig, szatíráig, illetve ezek unokahúgáig, a paródiáig.

Következtetés: fel kell venni a szomszéd nézőpontját, és az ő szemszögéből szemlélni magunkat és életünket. Természetesen előrebocsájtom, hogy az elején kissé nehéz lesz. De, ha a gyakorlás kedvéért kiülünk minden este egy csekély félórácskát egy kedves szomszédunkkal (vagy piaci ismerősünkkel), aki hajlandó nagylelkűen felvállalni a mentor szerepét, észrevehetően fejlődni fogunk ezen a tiszteletreméltó területen.

Szerző: lorelei  2009.03.31. 23:35 Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://addikcio.blog.hu/api/trackback/id/tr681038827

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása